Karácsonyi meglepetés

Nem úgy telt a vásárlásra szánt napok legutolsója, ahogy a Parlamentben üldögélő szavazógépek számították. Gondolták reggel bemennek a munkahelyükre, és míg az asszony becsomagolja az ajándékokat, és megsüti az utolsó süteményeket is otthon, addig ők lezavarják ezt a szavazósdit és gyorsan áttolják azokat a törvényeket, amiket az uruk megparancsolt a Fidesz körlevélben. Azt pontosan nem tudják, hogy milyen törvények ezek, de így az ünnepek előtt ez lényegtelen is, hiszen mindenki már a beiglit majszolgatja gondolatban.

Reggel már furcsa volt, hogy azok a fura figurák, akiket az Országház folyosóján szoktak látni, -de mindig messzire elkerülnek, - nem engedték őket behajtani az utóikkal. Az nem lett volna fura, ha csak a hülye tábláikkal elállják az utat, de ezek odaláncolták magukat egymáshoz és a tereptárgyaknoz. Rendőrök sürögtek-forogtak körülöttük, de megoldás nem lett a szerv jelenlétéből. Emiatt kellett jóval messzebb parkolni és akár még 200-300 métert is sétálni. Nem is beszélve arról, hogy így még parkolójegyet is kellett venni. PÉNZÉRT! Az már milyen? Egy képviselő fizessen??? Ennél a résznél már kicsit mérgesek voltak a szavazógépek.  

A frissítő séta alatt meg mindenféle emberek kiabáltak nekik, hogy ne árulják el a demokráciát és ne szavazzák meg a mai napra előírt törvényeket. Miért ne szavaznák meg? Viktor írta az Ipad-ra, hogy ezeket meg kell szavazni! Nem azért kapták azokat a drága szarokat, hogy papír alapú újságok lapozgatásával ne zavarják az üléseket, hanem komoly utasítások is érkeznek rajta. Amúgy meg miért árulnák el a demokráciát? Arról nem is lesz szavazás.

Bent a jó melegen a többiekkel megbeszélték a kint látottakat egy meleg kávé mellett, és onnan már szinte viccesnek tűnt az egész. Valljuk be eleinte riasztó volt kicsit, hogy vannak olyan emberek, akiket nem foglal le teljesen az ünnepre való készülődés. De jött Lajos, meg Anti is és elmagyarázták, hogy az egész egy vicc. Csak nyugodtan nyomogassák az igen gombot és akkor az ajándék mellé majd betehetik a Vezír elismerő vállveregetését is a fa alá. Úgy is lett, és a szebb napokat is látott falak biztonságot nyújtó ölelésében mindent megszavaztak.

Jól végzett munka után a sötétben hazaindultak. Már szinte nem is emlékeztek a reggeli kellemetlenségre. Amint a porta felé közeledtek, egyre nagyobb lármát hallottak és kezdett felébredni a gyanú, hogy ez a nap még tartogat meglepetéseket. A képviselő társak, orrukat a hideg ablakhoz nyomva nézték, hogy mi van odakint. Futótűzként terjedt a hír, hogy ezek még mindig itt vannak! Jó lett volna megkérdezni Kósát, hogy most mit tegyenek, de ő már kiszökött az épületből valami hátsó ajtón. Most komolyan így kell kimenni innen? Úgy, hogy nem véd meg semmi azoktól az emberektől, akik valami miatt azt hiszik, hogy bármi is az ő érdekükben történik? Na, mindegy. Fogakat és farpofákat összeszorítva, rohamléptekkel a kocsihoz kell jutni. Nem foglalkozni azzal, mit kiabálnak ezek a banditák. Aztán pedig jöhet a beigli.

Az történt tegnap, hogy az ellenzék tenni akart valami. A Parlamentben semmit nem lehet, hiszen a kétharmados többség mindent lesöpör az asztalról, ami nekik ellentmond. Emiatt volt ez a figyelmet felkeltő megmozdulás reggel, amiből rabosítás és fogva tartás lett a végén, mondva csinált vádak alapján. Aztán este egy békés megmozdulás, ahol ezrek mutatták meg jelenlétükkel, hogy nem lehet az embereket ennyire semmibe venni, nem lehet ennyire szembe menni a józanésszel. Bár sokan arra hivatkoztak, hogy az ünnep alatt nem ildomos ilyen megmozdulást szervezni, de azoknak üzenném, tegnap még nem volt ünnep. Pontosabban, reggel még nem volt ünnep, de estére beköszöntött a Demokrácia ünnepe!

Boldog Karácsonyt!