Nem úgy telt a vásárlásra szánt napok legutolsója, ahogy a Parlamentben üldögélő szavazógépek számították. Gondolták reggel bemennek a munkahelyükre, és míg az asszony becsomagolja az ajándékokat, és megsüti az utolsó süteményeket is otthon, addig ők lezavarják ezt a szavazósdit és gyorsan áttolják azokat a törvényeket, amiket az uruk megparancsolt a Fidesz körlevélben. Azt pontosan nem tudják, hogy milyen törvények ezek, de így az ünnepek előtt ez lényegtelen is, hiszen mindenki már a beiglit majszolgatja gondolatban.

Régen írtam, de nem feledkeztem meg a blogomról. Hiába szeretné az ember azt, hogy mindenre jusson ideje, néha szelektálni kell. Nem írtam mert újra a weblapok készítésébe merültem el. Elkészítettem ezt, és ezt is. Elkészültek vége és így marad egy kis időm a blogomra is. 

Manapság már a marketinggel foglalkozó cégek olyan ügyesen rejtik el a reklámokat, hogy nehéz rájönni arra, hogy filmet nézünk éppen, vagy reklámot. Minden felé bujtatott reklámokkal találkozunk, és nekünk kell kiválogatnunk a csekély értékelhető infót a sok szemét közül. Annyi azért legyen a reklámozók mellett megemlítve, hogy jelezni szokták előre, hogy mire számíthatunk.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kezdjük így ezt az értékelést, hiszen országunk vezetője is ezt a klisét használja a saját beszédeiben rendszeresen. Divat lett ma értékelni az éveket. Az éveket, amik sorra telnek el a magyarok fölött és egyre borúsabb fellegeket húznak maguk után. Értékelnek azok, akik miatt ide kerültünk. Joggal értékelnek ők, akiknek fogalmuk sincs arról, hogy mennyibe kerül egy kiló cukor? De ha még tudnák is ezt, akkor sem lennének tudatában annak, hogy a mi kis sok sebből vérző országunkban, mennyi pénzből is élnek az emberek, akikről már az össze bőrt lehúzták azok, akik az elmúlt években csak gyarapodtak. Nézzék el nekem, hogy írásom nem fog bővelkedni anekdotákkal, sporthasonlatokkal, székely bölcsességekkel és hibásan felidézett történelmi emlékekkel.

A mi drága és felülbírálhatatlan hatalommal megáldott kormányunk kérdéseket fog feltenni nekünk a napokban. Biztosan azért van ez a nagy levelezési mánia, nehogy véletlenül úgy tűnjön, hogy a fejünk fölött akarnának dönteni, minket érintő kérdésekben. Ha már ilyen nemes szándék vezérli őket, akkor megtehették volna ezt az új adótörvény és a médiatörvény kiagyalásával kapcsolatban is. Akkor biztosan úgy gondolták, hogy mindenben egyetértenénk és fölösleges lenne a pénzt költeni ilyen formaságokra. De most aztán megkérdezik! Eszembe ötlik a kisördög által feltett kérdés, hogy ha eddig sem érdekelte őket a vélemény, akkor most miért is lenne másképp?

Bármikor beszélek ismerőseimmel, barátaimmal, ezt a megállapítást szűröm le a szavaikból. Ami nagyon furcsa, hogy felém is kisugárzott ez akkor, amikor a választásokon szerepet vállaltam. Néztem a híreket és egyszer belém hasított egy felismerés, hogy miért is lehet ez.

Az igazi politizálást én a rendszerváltás idejére teszem. Akkor lett szabad az, amit a jó szándékú emberek, addig csak szűk baráti körben tehettek. Bármit lehetett mondani a vezető hatalomról, és lehetett gondolkodni egy jobb megoldáson. Tömbökbe tömörültek az akkor még változást és fejlődést akaró emberek. Megalakultak a pártok. A kezdetekben még ők is tanulták a politizálást és nem voltak kampánytanácsadóik, beszédíróik. Akartak valamit tenni az ország érdekében, de akkor még a saját tehetségüket használták erre. Talán az még egy őszinte világ volt a magyar politikai közéletben.

Igen, nézem! Sokan tagadják, milyen műsorokat néznek a kereskedelmi csatornák kínálatából. Én nem tagadom, hogy szoktam nézni az új tehetségkutatót. Először csak kíváncsi voltam, hogy miben más. Aztán lettek kedvenceim és figyeltem a fejlődésüket.

A szombati műsor felfokozta a hangulatot a rajongók között. Kiesett az utolsó női előadó, nem kis meglepetésre. Vecának valóban jó hangja van és a döntőbe vártam én is, mégsem lesz ott. Nem lesz ott, mert ő kapta a legkevesebb sms-t. Ez a műsor pedig semmi másról nem szól. Itt nem az a lényeg, hogy egy szakavatott zsűri, megtalálja az évszázad hangját. Ha így lenne, akkor az RTL maximum 4 sms-el kalkulálhatna előadásonként. Az pedig elég méretes hiányt jelentene a bevételi oldalon.

Az elmúlt hetekben egykedvűen néztem a híradásokat. Nem tagadom, kicsit befelé fordultam és elmélkedtem azon, hogy miért is volt olyan az őszi választási eredmény, amilyen. Nem tudom sikerként, de még csak 90%-os sikerként sem értékelni a saját szereplésemet. Szerintem teljesen érthető az, hogy ilyenkor mindenki elgondolkodok a folytatáson, így én is. Természetesen nem azon kell gondolkodnom, hogy jól látom-e a ki csíny országunk helyzetét. Azon kell gondolkodnom, hogy a nagy többség el fog-e jutni egyszer arra a szintre, hogy kiszakad ebből a kétpólusú világnézetből. Lesz majd egyszer olyan választás, hogy nem a kevésbé rosszat fogják választani, hanem azt, aki közülük való és értük akar tenni?

El kell fogadnunk, hogy sokat szenvedett kis országunkban új idők járnak. Megtörtént a "fülkeforradalom" és ennek a következményeit kell viselnünk 4 évig. Elvileg négyig, de bármi megtörténhet. Nem szeretem Orbán Viktort és biztos Ő sem szeretne engem. Persze nem akarok személyeskedni és itt megnyugtatnám (ha esetleg olvasna), hogy vannak mások is, akiket nem szeretek. A múltkor az oviban az orrom alá nyomtak egy papírt, és az ott szereplő kérdések között volt egy érdekes. Ki nem viheti el a gyermeket az óvodából? Ide csont nélkül bevéstem, hogy Orbán Viktor, Mesterházy Attila, Vona Gábor. Ezt csak azért írtam le, hogy nehogy elfogultsággal vádoljanak a kedves olvasók. 

A cédula összegyűjtéséről már írtam egy rövid megemlékezést. A leadás után volt egy hónap arra, hogy kampány címén egy kicsit ismertté tegyük magunkat, a pártunkat és az elképzeléseinket. A miskolci programunk megírásában és is részt vettem. Kedves is a szívemnek, mert úgy érzem, hogy komolyan foglalkozik a helyi problémákkal és megvalósítható megoldásokat tartalmaz. Jó hamar közzé is tettük a weblapunkon és meg is lett az eredménye. Szinte minden párt később megjelent programjában erősen érezhető volt a saját gondolataink visszaköszönése. Igazuk is van. Minek agyalnának rajta, ha már valaki megírta helyettük.